[ Pobierz całość w formacie PDF ]
- Tessék?
- Melyik volt Pierce és melyik volt Fronteras?
- Pierce évek óta dolgozik Bellamynél. Hallgatag ember, sohasem beszél sokat. Fronteras az a
fekete, akinek olyan mexikói külseje van. Szerintem oda is való, noha mexikóinak túlságosan
magas. Jobban beillene spanyolnak.
Tehát mexikói. A lány kissé meglepQdött, nem vette észre elsQ pillantásra, bár tényleg magas,
ahogy az apjának is feltqnt. De még jobban meglepte, hogy miért kíváncsi Q egy sohasem látott
emberre, hisz egy utcai találkozás igazán nem nevezhetQ bemutatásnak. Nem szokott így
viselkedni, de mindinkább erQsödött benne az a felzaklató érzés, hogy csapdába esett.
- Rosszabb dolgot is el tudok képzelni, mint hogy bankár legyen az ember apósa -
bölcselkedett Kyle Bellamy. - FQleg, ha úgy néz ki a lány, mint Olivia Millican.
Pierce morgott valamit válaszul. Luis Fronteras hallgatott.
- Egyetlen gyerek. Millican halála után Q örököl mindent. Vagyis a férje.
- Úgy hallottam, Cochran udvarol neki - mormolta Fronteras.
Kyle vállat vont.
- Attól még nekem is jut hely a hölgy körül.
Szopogatta a whiskyt és közben Olivia Millican járt az eszében. Miért ne? Annyi esélye neki is
van, mint másoknak, talán még több. A nQk mindig kedvelték. Olivia ugyan az Q ízlésének nem
volt elég mokány, de szép és gazdag, és Kyle tapasztalatai szerint a pénz sok hiányosságot pótol.
Most ugyan jól állt, de már megtanulta, hogy nem szabad elbíznia magát. Wilson Millican pénze
még jobban megkönnyítené az életét. P is elkezd pitvarolni Oliviának. Hadd fQjön Cochran feje!
A második whiskynél tartott, élvezte a szesz füstös zamatát, gondolatban pedig azt
színezgette, milyen feleség lenne Oliviából, amikor odavitorlázott hozzá Tillie. Kyle a pultnak
támaszkodva gyönyörködött a látványban, mert Tillie-nek olyan járása volt, amitQl a férfiember
akkor is hegyezte a fülét, ha sokkal több volt benne két whiskynél.
Tillie nem volt akárki. Úgy tíz éve találkoztak elQször, New Orleansban. Talán tizenöt éves
lehetett akkor, és milyen üde volt és milyen vad! Elvigyorodott, amikor arra gondolt, talán csak Q
tudja egész Prosperben, hogy az igazi neve Mathilde. Néha szólította is így, amikor együtt
feküdtek az ágyban, és válaszul a lány mindig egy hosszú, figyelmeztetQ pillantást vetett rá súlyos
szemhéjai alól. Pt ugyan az sem zavarta, ha el akarja játszani Tillie-t, a kocsmatündért; Q csak arra
figyelmeztette, hogy tudja, kicsoda.
Persze Tillie is jobban ismerte Qt mindenki ivásnál, de ez nem aggasztotta Kyle-t. A lány
sohasem akarta ezzel zsarolni. Bársonyos barna szemében félig fáradt, félig belenyugvó
tárgyilagossággal elfogadta sorsát, hogy bárhölgy legyen egy kisváros csepp ivójában. Egyetlen
férfinak sem kellett azt éreznie, hogy Tillie megítéli: egyszerqen elfogadta Qket olyanoknak,
amilyenek, és nem kívánt többet.
20
Prosperben sok férfi, köztük sok házasember megtalálta az utat Tillie karjai közé. Tillie
nagylelkq volt, még ha meg is fizettette magát, és tudott szenvedélyes is lenni vagy legalább
eljátszotta az érzelmet.
Inkább látszik húsznak, mint huszonötnek, gondolta Kyle, míg elgyönyörködött a lány
elefántcsontszín bQrében és sötétvörös hajában. Még mindig karcsú és ruganyos, a melle telt,
feszes.
NekidQlt a pultnak. A szája érzéki volt és hívogató.
- Kyle - mormolta köszönés gyanánt.
A férfinak nem kellett több bátorítás. Elég volt, hogy ilyen lágyan elnyújtva kimondják a
nevét. Letette a poharát és megfogta Tillie karját.
- Fölfelé.
A lány gúnyos meglepetéssel pillogott rá.
- Hát szép jó napot neked is. Remek idQnk van, nemdebár?
Kyle elengedte a füle mellett a csúfolódást és terelte tovább a lépcsQ felé. Türelmetlenül intett
Pierce-nek és Fronterasnak, jelezve, hogy el lesz foglalva egy darabig, és addig csináljanak, amit
akarnak.
Luis Fronteras addig nézett a Tillie derekát átkaroló Bellamy után, amíg az el nem tqnt a
lépcsQn, azután visszafordult a söréhez. Mellette Pierce csöndben szopogatta a saját italát. Ebben
nem volt semmi különös, mert Pierce ritkán mondott egyszerre többet három szónál.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]